Lakner László

Pittore Ingres, 1977, vegyes technika, könyv, 24×38 cm

Magánraktár – Művek/mentések – a Gyárfás-gyűjtemény

Budapest Galéria

1036 Budapest, Lajos utca 158.

2018. június 14 – augusztus 20.

Nemzeti ünnepünk alkalmából 2018. augusztus 20-án a kiállítás NYITVA és INGYENESEN látogatható.

Barabás Márton
Birkás Ákos
Csernus Tibor
Deim Pál
ef Zámbó István
El Kazovszkij
Fehér László
Fillenz István
Hencze Tamás
Károlyi Zsigmond
Kepes György
Korniss Dezső
Kováts Albert
Lakner László
Nino Longobardi
Méhes László
Molnár Sándor
Nádler István
Paizs László
Salomé
Szirtes János
Wahorn András
és művek más alkotóktól

Megnyitó: 2018. június 13., (szerda) 18:00

Megnyitja:

Alföldi Róbert

gyűjtőtárs

Bevezetés

Igazat mondani könnyű és kellemes – írta Bulgakov.
Minden krétai hazudik – mondta a krétai.
E keretek között néhány szó a Gyárfás-gyűjteményről, amely jogilag már nem az enyém.
Gyerekeim tulajdona lett – az ajándékozási illeték kedvező szabályainak is hála. Szelleme vagy szellemtelensége, karaktere vagy annak a hiánya – felépítőjét jellemezi.
A kollekció 40 éve épül: alakul, fogy, gyarapodik.
Hullámokban.
Kedvtől és pénztől függően.
A kezdetek technikai perfekció (mint a művészet nagy értelme) utáni vágyát idővel felváltotta a kép üressége iránti vonzódás.
A szép értelméét az enyhén irracionális nem-csúnyáé.
A már nem-realista valóságábrázolás sűrűjét a modernség csontig csupaszított formái.
A magyar alkotók vásárlását a külföldieké.
A műtermi beszerzést az aukciós vételé.
A gyűjtés, persze, mankó.
Hiánypótlás, bizonyos képességek (alkotótehetség) felismert nem-léte (hiánya?) elfedésére szolgáló akciósorozat.
Önmegnyugtatás, önáltatás, jelentőség-keresés.
Mások munkájának kisajátítása.
A gyűjtő kizsákmányoló.
Ezért szeretet és utálat cél- és gyűjtőpontja.
A gyűjtés: munka.
Keresés, figyelemkoncentráció, megfeszülés, időzítés.
Törvényei nincsenek.
Alapelve, hogy abbahagyhatatlan.
Legfeljebb fölfüggeszthető.
Szerencsejáték-függőséggel hasonlatos.
Éjjel-nappali elfoglaltság.
Izgalom, öröm és csalódás.
Egyszerre, együtt és külön-külön.
Legszebb pillanataiban is szerencsétlenné teszi az embert, aki örök hiányok és kielégítetlenségek szenvedő alanya.
Minél többje van, annál nagyobbak a hiányai.
Annál többet akar.
Ördögi körben él a gyűjtő.
Mindig van új vagy régi, mindig van megszerezhető és önmagát nem kínáló – ami még izgalmasabb.
A legizgalmasabb az, ami elérhetetlennek mutatja magát.
Amire várni kell, hogy amihez aztán mégis hozzá lehessen férni.
Várni tudni kell.
Türelmesen.
Időt kell adni a dolgoknak és az eladóiknak.
Beérik az a gyümölcs.
A végén az egész gyűjtemény ráomlik a tulajdonosára.
Financiális előnyeit mások élvezik.
Megszűnik, szétszóratik.
Elvegyül és kiválik.
Dokumentumokban létezik.
Gondos kezek az előélet szépen csomagolható kategóriájába rakják.
Maradványait az új gyűjtők gyűjtik.
Emlékké válik.
Ezért és ennyiben időben véget nem érővé tágul a gyűjtemény.
Nyoma marad.
Kell ennél több?

Gyárfás Péter

Salomé (Wolfgang Ludwig Cihlarz)

Nackte Grün, é. n.porfesték, vászon, 240 × 191,5 cm