A Budapest Galéria kiállítása túlnyomórészt Hermann Zoltán eddig kiállításon nem szerepelt műveit mutatja be, Foltok, Vonalak, Hegyek című műegyüteseiből. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, 1987-ben, mesterei Kokas Ignác és Dienes Gábor voltak. 1985: Herman Lipót-díj; 1987: Fiatal Képzőművészek Stúdiója-kiállítás nívódíja; 2003: München Önkormányzatának Ösztöndíja; 2004: Római Magyar Akadémia Ösztöndíja. Budapesten él és dolgozik. 1985 óta kiállító művész. Korai absztrakt periódusát követően a 80-as években figurális olajképeket (Városi gesztus-sorozat, 1986-90) festett, és ezzel párhuzamosan motívumismétlődésekre alapozott, vegyes technikájú nonfiguratív műveket alkotott (Színes rajzok, 1985-92). A 90-es évek akvarell-sorozatművei az alkotói szubjektummal áthatott struktúrákra, rácsszerkezetekre alapozott, elvont kompozíciók: a Rácsos lapok című sorozat alkotásain a konceptualitás és a személyesség szintézise teremtődik meg. Művein a felépített szerkezetet kiemeli a végtelenséget sugalló térből, és egyúttal a végtelen tér részévé is avatja. A hagyományos technikákkal készült festmények, akvarellek és rajzok mellett a 90-es évek második felében a feketére, fehérre és a szürke árnyalataira hangolt kollázsszerű kompozíciók készültek műhelyében. Ilyen volt például a festék törlésére, dörzsölésére használt papírlapok felragasztásával komponált Foltok című, a Dorottya Galéria adottságaihoz harmonikusan illeszkedő, nagyhatású, 1999-es keltezésű együttes is. A törlőlapok akciószerű sorolása idején Személyes grafikonokat is készített, leginkább vízszinteshez és függőlegeshez igazodó vonalas, szabálytalan rácsszerkezettel. Később a rácsokra plasztikus hegyes forma került, majd e központi motívum zárt színmezőkön jelent meg. „Hegyekkel mentem Rómába” című katalógusa ezen alkotások születését és első csoportját foglalja össze.