Budapest Galéria
1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.
2006. március 2 – április 2.
Megnyitó:
2006. március 2. (csütörtök), 17:00
Megnyitotta:
FITZ PÉTER, művészettörténész
„A 70-es években, amikor Pócs Péter pályája elkezdődött és a plakátok legnagyobb része nem árureklám volt, hanem film, könyv, színház, kiállítás, koncert, tehát a kultúra valamelyik részének hirdetése. A plakáttervezéshez a művészi képességeken, tudáson kívül szellemre és műveltségre is szüksége volt az alkotónak, s mindettől maga a műfaj valódi művészi színvonalra emelkedett.
Pócs művészete ebben, a ma már szinte ideálisnak tetsző időszakban indult, metaforikus kifejezésmódjának két gyökere közül a lengyel szál volt a meghatározóbb: a kissé szürreális, expresszív fogalmazásmódhoz erőteljes, abszurd gondolat- és képivilág társult. A képi formálás tekintetében a színes japán fametszetek is szerepet játszottak, s a 70-es évek második felében,
a 80-as évek elején grafikai eszköztára segítségével dolgozott elsősorban.
Miközben a formanyelve és eszköztára mindig igen sokféle, a rajz mellett fotót, sólisztgyurma-plasztikát, figuratív és geometrikusformákat egyaránt használ, mindezek között az összekötő anyag személyiségének mindent elsöprő szuggesztivitása; nem kétséges, hogy csupa olyan témával foglalkozik, amiről képes személyes véleményt, azonosulási lehetőséget teremteni.
Ettől a megjelenített téma sajátjává válik, érez, gondol valami olyant, amitől az ábrázolás végtelenül személyes lesz, a reklámozandó esemény,
tárgy, pedig végtelenül izgalmas képi megformálást kap Formái az utolsó években letisztultak, a sólisztgyurma plasztikák kombinálódnak a grafikai megoldásokkal, harsány és intenzív színek mellett a szövegek tipográfiája puritánabb lett. A Pócs-plakát szembetűnő, s sok esetben hamarabb felismerhető, hogy ki az alkotó, mint a reklámozott tárgy. Ennek lehet, hogy a megrendelő nem minden esetben örül, viszont művészi minőséget kapott, ami biztos túl fogja élni portékáját is. Ugyanis Pócs Péternek pályafutása során sikerült azt a lehetetlent végrehajtania, hogy az általa létrehozott alkalmazott műfajú műbe beépíti egyéniségét és személyiségét és ettől autonóm művészetté nemesülnek plakátjai.”
Fitz Péter művészettörténész