Ujházi Péter művészete már kivívta magának az őt megillető előkelő helyet, számtalan méltatás, írás jelent meg művészetéről az elmúlt évtizedekben, művei ott sorakoznak a múzeumi leltárkönyvekben. 2000-ben Kovalovszky Márta művészettörténész tanulmányával kismonográfia jelent meg eddigi munkásságáról. Az elmúlt négy évtized alatt számos kiállítási díjat nyert el, 1987-ben megkapta a Munkácsy-díjat, 2004-ban pedig, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett. A gazdag életmű állomásait a székesfehérvári Szent István Király Múzeum rendszeresen bemutatta, legutóbb 1994-ben volt gyűjteményes kiállítása Székesfehérvárott. Budapesten, az elmúlt évtizedekben a kisebb magángalériák (Stúdió 1900 Galéria, Várfok Galéria) egy-két évente rendeztek tárlatokat legújabb műveiből.

2006-ban nagy adósságot törleszt a főváros, öt budapesti galéria részvételével, végre láthatók lesznek a művész régi és új alkotásai.

Ujházi Péter élete, és több mint három évtizedes művészpályája Székesfehérvárhoz kötődik. Ebben a városban született 1940-ben, és ide tért vissza a Képzőművészeti Főiskola festő szakának elvégzése után 1966-ban. Iróniával fűszerezett, elbeszélő festészetében egyszerre íródik a történelem és a mindennapok krónikája. Képeinek sajátos, több nézetből összerakott térképzete a hetvenes évek közepén szinte szükségszerűen vezeti el a művészt az asszamblázshoz, a dobozok világához, majd a nyolcvanas években a kollázsolt, térbeli papírmunkákhoz, a leporellókhoz, hogy aztán a kilencvenes években a szobrászat felé fordulva, megszülessék egy groteszk kerámiapanoptikum. Ujházit, alapvetően narratív művészi attitűdje ellenére, mindig vonzotta a tájfestészet. A nadapi lombkép-sorozat egy, a hatvanas évek végén induló, máig tartó impresszionisztikus tájnapló, melynek állandó helyszíne és inspiráló forrása Nadap, egy kis falu a Velencei-hegységben.

Csatakép vagy kocsmai jelenet, heroizmus vagy banalitás Ujházi „sebészi” ecsete nyomán a dolgok valódi arcukat mutatják, sokszor esendők és szánalmasak. Ujházi készségesen alámerül, elvegyül, megfigyel és elmesél, úgy ahogy csak ő tud, azt, amit csak ő lát – Nadaptól New York-on át Budapesttől Lisszabonig. Dobozok, piramisok, ügyiratgrafikák, leporellók – mind egy-egy részlet a világból, akár egy színpadi előadás, ahol a szereplők eljátszanak valamit az életünkből, s a részben mindig ott az egész. Képein kiteríti, megforgatja, felszabdalja a teret, sajátos viszonyrendszerbe állítva figuráit. Ez az egyéni térfelfogás egyszer csak már nem fért meg két dimenzióban, s a művész a festés mellett dobozokat épített. Ujházi életművében elkülöníthetők bizonyos korszakok, de az egyes műtípusok vagy műtárgy-együttesek kisebb-nagyobb kihagyással folyamatosan jelen vannak. Ilyenek a dobozok, vagy a Nadapi kert-ciklus.

A Bartók 32 Galériában látható alkotások a 70-es, 80-as évekből valók, a Budapest Galériában a művész legutóbbi évtizedben készült munkáit ismerheti meg a közönség. A három kisebb magángaléria egy-egy témakört vagy műcsoportot mutat be, a Pintér Sonja Galéria a nadapi és New York-i ihletésű műveket, a Körmendi Galéria az ún. „földes” képeket és a kerámiákat, a Godot Galéria a kollázsokat, ügyiratokat, leporellókat.

A budapesti kiállítás-sorozat megkísérel valamit megmutatni ebből a tematikai, műfaji sokszínűségből, az emberi és természeti világ kisszerűségen és nagyszerűségen filozofáló művész gazdag arzenáljából. (Nagy T. Katalin)

BARTÓK 32 GALÉRIA: május 18 – június 16.

BUDAPEST GALÉRIA: május 18 – június 25.

KÖRMENDI GALÉRIA: május 18 – június 9.

PINTÉR SONJA KORTÁRS GALÉRIA: május 18 – június 24.

GODOT GALÉRIA: május 18 – június 3.