Bohár András filozófus, esztéta, kritikus, képzőművész 1961-ben született Budapesten, 1982-ben a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, 1982-ben az ELTE BTK filozófia szakán szerzett diplomát. 1996 és 2003 között a JPTE, 2003-tól a Kaposvári Egyetem oktatója volt. Kutatási területe a kultúraközvetítés filozófiai, antropológiai, etikai és esztétikai dimenziói, az aktuális avantgárd (vizuális és kísérleti költészeti, elektrográfiai) hermeneutikai recepciója volt. 1994 óta a Magyar Írószövetség Kritikai Szakosztályának tagja. Szövetségünkön kívül a Magyar Filozófiai Társaságnak, a Szent István Társulatnak, a Magyar Alkotóművészet Országos Egyesületének, valamint a Magyar Műhely alkotókörének is tagja volt.

A Magyar Elektrográfiai Társaságnak 2001 óta alapító és vezetőségi tagja, aktív alkotója.

A Matricák rendezvény egyik névadója és filozófiai koncepciójának megteremtője volt.

Bohár András esztéta, filozófus, vizuális művész, akit a nyitott kultúra problémái foglalkoztatták: Heidegger lételméletének, Gadamer hermeneutikájának és Habermas diskurzus-etikájának összehangolására törekedett.

A magyar aktuális avantgárd elméletének egyik meghatározó személyisége.
Területe: kortárs irodalom, képzőművészet vizuális költészet, elektrográfia

1993–1995 Kállai Ernő-, 1996-ban Móricz Zsigmond-, 1996–1999 Soros-, 2001-ben Bihari Ottó-, 2002–2005 között Bolyai János ösztöndíjas volt. 2001-ben Ph.D fokozatot szerzett, 2004-ben habilitált.

45 éves korában 2006. február 24-én váratlanul elhunyt

Főbb művei: Antropológiai és etikai vázlatok (1993), Plótinosz álma (1990), Filozófiai n.é.z.ő.p.o.n.t.o.k. (2002), Aktuális avantgárd: M. M. (2002), Papp Tibor (2002), Nyitott kultúra felé (2003)