Nem a papíron mozognak az alakok sem a könyvben, hanem a fantáziában. A művész eszköze tehát közönsége fantáziája!

Füst Milán

Vancsó Zoltán nem tesz mást, mint fényképezőgéppel a kezében járja a világot, és történéseket rögzít. Csak úgy „egyszerűen,” sokkal inkább André Kertész , Willy Ronis és Henri Cartier-Bresson, mint Brassaï nyomdokain haladva, beállítás, megrendezés nélkül. Fotóin azt a valóságot mutatja, amit ő lát vagy amilyennek látni szeretné. Hiszen a valóság annyiféle, ahányan e bolygón létezünk: ami az egyiknek szép, az a másiknak giccses, ami nekem szórakoztató, az neked unalmas, ami nekem ijesztő, azon te mulatsz.

A vizuális művészet egy másik műfajának kíválósága, Chaplin szerint « a filmen nem a valóság számít, hanem az, amit a képzelet képes belőle formálni », és ez a megállapítás teljes mértékben érvényes Vancsó művészetére is. Munkái éppen azért megragadóak, mert mindazt, amit képeiben megfogalmaz, amit elénk tár, nem megkérdőjelezhetetlen igazságként tünteti fel, hanem éppen ellenkezőleg, arra ösztönöz bennünket, hogy a magunk valóságát keressük bennük.

Cserba Júlia

Vancsó Zoltán fotóin olyan jeleneteket látunk, melyek szinte követelik, hogy titokzatos történeteket gondoljunk el róluk. Hétköznapi, megrendezetlen pillanatokat ábrázol szigorú és tisztán fotószerű kompozíciókban. Ez a hangsúlyosan artisztikus fotós tekintet a valóság ártatlan és jelentés nélküli helyzeteit különös, misztikus dimenziókba emeli.

Összefüggéseket teremt ott ahol eredetileg nem voltak ilyenek. Jelentéssel teli lesz a véletlen is, de ez a jelentés nem egyértelműen megfejthető. Ettől olyan bonyolult és kimeríthetetlen a képei által felépített világ. Valószínűtlen tájakon járunk, különös és érthetetlen dolgok történnek velünk. Szubjektív tájak ezek, melyek csak akkor nyílnak meg, ha odafigyelünk önmagunkra és a világra.

Miltényi Tibor

„Ha felmerül a kérdés, hogy „miről szól” ez a könyv, akkor természetesen a fényről szól, fényről és árnyékról, különben sem valamiről szól, hanem valamihez. Valakihez. Hozzám. Önökhöz. Minden fényolvasóhoz. Nézzem, dolgozzak meg vele, gyönyörködjem, tartsam meg a szemem mögött, merítsem meg a képzeletemben, a tapasztalataimban, magamban. Egészítsem ki, hozzam létre a magam nézetét.”

Parti Nagy Lajos

Vancsó Zoltán rendszeresen kiállító művész, munkái a fotográfia klasszikus irányához kötődnek, képei töprengésre sarkallnak, a valóság ártatlan és jelentés nélküli helyzeteit különös, misztikus dimenziókba emelik. Fiatalkora ellenére, 2003-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségi tagjává választotta. Számos szakmai elismerés birtokosa, többek között Balogh Rudolf-díj, André Kertész ösztöndíj. A Young Photographers United (YPU) a magyar fotográfusok közül másodmagával választotta tagjai sorába. Vancsó Zoltán 2004-ben William Kleinnel közösen állított ki a MEO-ban, és Kuba sorozatával elnyerte a Sajtófotó pályázat különdíját. 2006 novemberében mutatták be Sóhajtenger című fotófilmjét a hazai mozik Wim Wenders kísérőfilmjeként.