Budapest Galéria
1036 Budapest, Lajos utca 158.
2009. november 6 – december 6.
Megnyitó:
2009. november 6., 17:00
Megnyitotta:
ADAMIK LAJOS, műfordító
Részlet a katalógusból:
A Budapest Galéria meghívására, hogy 2009-ben a galéria mindkét helyszínén bemutassuk munkáinkat, kameráinkkal jó néhányszor visszatértünk Budapestre, és Magyarország több vidékét bejártuk és beutaztuk. Képverseimmel magyar szomszédaink kultúrájához és életteréhez igyekszem közelebb jutni. Mûvészként nem esett nehezemre, hogy magyar kollégáinknál érdeklõdjek és kutakodjak. Érzékenységeik, lehetõségeik és indíttatásaik zöme számomra is jól érthetõ, és sokat segítettek abban, hogy közelebb férkõzzek szomszédaink közösségi hálózataihoz és struktúráihoz, és e struktúrák vizuális megjelenési formáihoz. Ha már az emberek nyelvét nem érthetem, igyekszem vizuális formanyelveikbõl minél többet kiolvasni. Ekképp részleges némaságra ítélve – hisz németül vagy angolul azért Magyarországon is újra meg újra szót érthet az ember –, kommunikációs deficitemet kénytelen vagyok azzal ellensúlyozni, hogy nagyobb figyelmet szentelek a gesztusok és vizuális nyomok értelmezésének. Sokszor közvetlenül megélt jelenségekrõl készítek spontán fotográfiai képeket, anélkül hogy e jelenségeket már elõre értelmeztem volna. A szelíd értelmezés vagy jelzés olykor költõileg sorba fûzött képegyüttesekben történik meg. Ezek azonban nem kívánnak benyomásokat vagy érzéseket rögzíteni, inkább saját képzettársításokra szeretnénk ösztönözni a képversek befogadóit.
A földrajzi közelség és a sokéves együttélés, a szoros kulturális és politikai kacsolatok révén számos rokon vonás alakult ki a két ország lakói között. Egyszersmind az is meg tudta õrizni számunkra vonzerejét, ami szomszédainkban és barátainkban más, és részint idegenül vagy akár egzotikusan hat. Szívesen járunk Magyarországra, mert jól érezzük ott magunkat, ahogyan szívesen járunk Olaszországba vagy Horvátországba is. A kölcsönös meghívások és kiállítások az idõ múlásával erõsebb barátságokat is szõttek, amelyek tovább segítették a kölcsönös megértést.
Nekem pedig újra és újra izgalmas kihívás, ha Magyarország számomra kevésbé ismerõs tájain barangolhatok és nézelõdhetek, élvezhetem szomszédaink remek konyháját és jó borait, és itt-ott fotózhatok vagy filmezhetek. Várnagy Tibor barátom például amellett, hogy városa, Budapest kapcsán rengeteg szépre és fontosra felhívta a figyelmemet, tavaly egy kis könyvet ajándékozott nekem. Hamvas Béla esszéje, „A bor filozófiája” azonnal megragadott, és felcsigázva merültem el a költõ és filozófus világában. Az olvasmányt utazás követte a szép ország néhány olyan borvidékére, amelyekrõl Hamvas Béla ír. Ezen az úton – másik jó barátunk, Adamik Lajos kalauzolásával – néhány palack kiváló bor mellett még némi szép kép- és filmanyagot is hazavihettem. Bejuthattam mûvészek otthonaiba, és fényképezhettem kisebb vagy nagyobb privát édenkertjeikben. Barátaim szíves útmutatásának és közvetí-tésének köszön-hetõen így sok olyan dolgot láthattam és tapasztalhattam, amihez egyébként aligha juthattam volna el.
Ez a katalógus szûk válogatást ad azokból a képekbõl, amelyek magyarországi útjaim során keletkeztek, s feleségemmel együtt ezúton is köszönetet mondunk barátainknak és útitársainknak.
Magdalena Frey, Heinz Cibulka
[dpArticleShare]