A kiállítás Antal Péterrel való együttgondolkodásból jött létre.

Az együttműködést a gyűjteményben lévő antik edények különleges aurája inspirálta.Első látásra nagy hatással voltak rám, és azonnal a színmezőképeimmel való közös kiállításukra gondoltam, amelyet Antal Péter örömmel támogatott. A kínai Yin és Tang korabeli tárgyak csodálatos formái és a mázak varázslatos színei különös erővel bírnak, míg más edényeknek az archaikus sugárzása nyűgözött le. A tárgyak mint pillantás az időre, többek önmaguknál, közvetítők a számomra.A bennük rögzült kulturális emlékezet, szín és forma különleges lehetőség, hogy az elmúlt években létrejött a “Melankólia után” című festménysorozatom monokróm színérzékenységével párosítva, a kiállítás intenzitását tovább fokozzam.

Az így rendezett tér, szándékom szerint alkalmas lehet arra, hogy a figyelem koncentrálódjon. Ennek a figyelemnek a fókuszában az ezeréves tárgyak aurája, a monokróm színérzetek együttesében többet, mást közvetíthet a látogatónak mint önmagukban a képek. A tiszta színmezőképek az emberi látás azon tulajdonságára koncentrálnak, hogy színlátásunk egyedi és csak az egyénre jellemző. Valójában mindenki más színverziót lát, a közmegeggyezés szerinti kék, vagy vörös a minden néző szemében létrejövő, de különböző színérzet, színintenzitás közös nevezője.

A kiállítás részeként 2005-ben Svájcban, egy zugi kolostorban készült videóetűd látható, amelyen svájci és indiai apácák a melankólia szót ejtik ki angolul és tamilul. A videó a kiállítás egész terét a melankólia körébe vont meditációs élmény teljességét szándékolja fokozni.

A kerámiákkal végzett “tárgymeditációk” fotói, az antik edényeket új, különös helyzetben mutatják, a ma történéseihez kötve őket. “Yin álma “, “Az idő súlya”, “Yin hője” képcímekben a művek időbeli tágassága konfrontálódik a jelenetek banalitásával. Olykor az esemény kockázata, az antik tárgy megsemmisülésének veszélye rögzül a fotón ábrázolt egyszerű cselekvés során. Máskor az antik edény aurája egyesül a vasaló hőjével, vagy, az idő súlyának nehezen megragadható érzetét fogalmazom meg. Ezekben a művekben a korai 80-as évek képeihez kialakított fotónyelvet elevenítem fel újra, ismét felhasználva a tárgyak teremtő erejét. A kiállításnak fontos része az ablakon át behatoló városi forgalom zaja és dinamikája, felerősítve a belső tér érzetét, a kiállítás csendjét. Az egyedi műtárgyak, és antik edények együttese, a kiállítás terében egyetlen, nagy installációban egyesülve rést nyithat a hétköznapok egyformaságán. Az idő, a szín és a forma megidézése, a művészetre vetett pillantás lehetőségét teremti meg, feltárva azt az érzetet, hogy ”A művészet a Melankólia pillantása.”

Soós Tamás