A zenei előadás módjára utaló kifejezést, minden hangot röviden, elkülönítve játszani, Gáyor itt a képi elemek – Kandinsky szerint: pont, vonal, felület – megjelenítésére alkalmazva használja, különös tekintettel a kiállítás témájára, a vonalra.

Munkásságának a 60-as évektől máig tartó következetes vonulatában a sík törése, osztása, térbe-hajtása (a tradicionális, fehérre alapozott festővászon színének-visszájának képbevonása, gazdag játékossága) központi szerepet kap. A kétdimenziós felület valós térbe-lépése, síkjának törése által valósul meg műveiben.

A törésvonal Gáyor számára linea in statu nascendi, – a vonal születése. Irány, hosszúság, szín, az egymáshoz viszonyított arányok, – mind a nem-komponált, tektonika-meghatározta törések, mozgások eredményei.

A vonal-szerűvé transzformálódott két- és háromdimenziós elemek színes staccatója a kiállítás zárómotívuma.