Tadao Ando (1941, Osaka) a XX-XXI. század fordulójának egyik legjelentősebb és legismertebb japán építésze. Pályája nem szokványos módon indult, századunk nagy építészeihez, Frank Lloyd Wrighthoz, Ludwig Mies van der Rohe-hoz és Le Corbusierhez hasonlóan nem végzett építészeti iskolát. Gyermekkorát asztalos műhely közelében töltötte, ahol megismerkedett a fával, és általában az építőanyagok logikájával. Rövid bokszolói időszak után kezdte meg építészi önképzését, beutazva Európát, az Egyesült Államokat és Afrikát. Végül 1969-ben Osakában megnyitotta Tadao Ando Építész és Társai nevű irodáját. A nagy áttörés néhány évvel később, 1976-ban következett be, amikor az Azuma-ház egyszeriben világhírűvé tette. Műveit eleinte főképp az osakai Kanszai régióban alkotta, amelyhez erősen kötődik, ám pályája során ő sem tudta elkerülni a nemzetközi sztár-építész státusának áldásait és átkát.

Tadao Ando építészettörténeti jelentősége a japán építészeti hagyományok és gondolkodás modern újraértelmezésében, a nyugati tradícióval való szintézisében rejlik. Tervezési módszere sajátságos: a hosszabb meditáció időszakát a japán művészetre jellemző gyors megvalósulás – pillanat művészete – követi. Ez kisebb és egyszerűbb épületek esetében kiváló eredményekhez vezet, s legjobb alkotásait is ezek között találjuk. Kiállításunk Ando korai műveire helyezi a hangsúlyt, amikor még a hely szelleméből indult ki, de bemutatunk egy késői épületet is, amelyben posztmodern módra egymásra épül Palladio szelleme és a jellegzetes andói geometrikus formavilág – zárt ellipszis és hosszan a természetbe nyúló tengelyek, elforgatások – valamint kedvelt, apró lyukacskák tagolta, világos betonfelülete.

Klein Rudolf (1955, Szabadka), építészettörténész, az MTA doktora, egyetemi tanár (Szent István Egyetem, Újvidéki Egyetem, korábban The Hebrew University, Kyotó-i Műegyetem, Bezalel Academy of Arts and Design), fotográfus. A XX. századi építészetet és a kultúrák kölcsönhatását kutatja a legújabb kor építészetében: orientalizmus, japán hatás, stb. További témái az építészet és filozófia, az építészet és vallási/nemzeti önazonosság a 19. és 20. században.

KÖNYVEI
Tadao Ando – Architect Between East and West / Az építész Kelet és Nyugat között, Pont, Budapest, 1996.; Zvi Hecker – Oltre il riconoscibile, Testo & Immagine, Torino, 2002; A lakógéptől az érző építészetig – XX. századi elméletek, Forum, Novi Sad, 1988.; Peter Eisenman – A dekonstruktivizmustól a foldingig [társszerző: György Kunszt], Akademiai Kiadó, Budapest, 1999.; Kortárs magyar építészeti kalauz (társszerzők Lampel Éva és Lampel Miklós), Budapest, Vertigo, Budapest, 2001.; Jože Plečnik, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992; L’art juif [társszerzők: G. S. Rajna, Z. A. Maisels, R. Reich. D. Jarassé] – Paris : Citadelles & Mazenod, 1995. angolul: Jewish Art, Abrams, New York, 1997., németül: Die Jüdische Kunst, Freiburg, Basel, Wien: Herder, 1997.; Sudelovanje korisnika u oblikovanju stana, Gradevinski fakultet, Subotica, 1987; A Dohány utcai zsinagóga, angolul: The Great Synagogue of Budapest, mindkettő Terc, Budapest, 2008.