Budapest Galéria
1036 Budapest, Lajos utca 158.
2011. augusztus 11 – október 6.
Megnyitó:
2011. augusztus 11. (csütörtök), 17:00
Megnyitotta:
SZAKOLCZAY LAJOS, művészetkritikus
Közreműködik:
OLGYAY GERGŐ, gitár
Néhány gondolat az alkotói világból, amelyekben a képeim születnek:
„A tudatszintek közötti közvetítéshez sajátos tudatállapotra van szükség, amelyet a mûvész esetében ihletnek nevezünk. Lényegét tekintve arról van szó, hogy mindenfajta alkotó tevékenység egy »mélyebb« tudatszintrôl indul el, még mielôtt a kivitelezésért felelôs logikus mechanizmusok aktiválódnának.
Képeket alkotok. Szándékos ez a nyitott kategorizálás, hiszen ezáltal túlléphetünk a festmények vagy grafikák megszokott keretein. Ezek a képek, egy különös világba transzponálják a nézôt, befogadót. Befelé mutatnak. Ha úgy tetszik, felfelé. Mindenképpen illik rájuk a fogalom: transzcendens. Segítenek közelebb jutni ahhoz a »másik« valósághoz, mely a látható mögött húzódik, azzal szorosan összefonódik, általa titkos, láthatatlan mélységekbe burkolózik. Ez az érzékszerveken túli világ mindannyiunk életében jelen van, sôt formálja azt, kérdés persze, hogy mennyire vagyunk képesek rálátni, kapcsolatba lépni vele. A vallások, ôsi szimbólumok, mûvészi alkotások, sôt az álmok is ebbôl a rejtett világból táplálkoznak, és segítenek bennünket életünk teljesebb megélésében, megértésében.
A nyugati ember számára a belsô figyelem, vagy szemlélôdés kevésbé ismert fogalmak. Többnyire a világtól elvonult szerzetesek áhítattal teljes belsô imádságaival azonosítják a jelenséget.
Befelé figyelni, elcsendesedni nehéz cselekvési forma, azonban elkerülhetetlen, ha valaki közelebb szeretne kerülni önmagához. Észrevenni a hétköznapi formák mögötti tartalmakat, amelyek mellett könnyen elmegyünk, vagy figyelmünk átsiklik felettük – még nehezebb.
Képeim tehát jelzések. Talán nem elég megnézni – szemlélni kell ôket. Nyugodtan, türelemmel, nem sietôsen.
Elidôzni velük. Tovább hordozni magunkban. Engedni, hogy kibontsák, láthatóvá tegyék láthatatlan belsô világainkat.”