A Budapest Galériában Polgár Csaba különleges válogatást mutat be: együtt láthatóak itt a kilencvenes évek végétől 2012-ig terjedő időszak különféle műfajú munkái, a fénynyomatok, a leplek és a festmények.

„Hogy történelmünkben mikor találkozhattunk először fénynyomatszerű jelenséggel, nem tudhatjuk. (…) Csupán sejthetjük, hogy először talán az ősember figyelhette meg saját bőrén a napfény expozícióját, a világosan maradó foltokat karperecei, nyakában hordott amulettjei, vagy a testére vett állatbőrök alatt. Az első fotogenikus lenyomatok ekként adódhattak és válhattak az észlelés, majd a felismerés működtetőivé, hogy aztán nagyon sok idővel később a mesterségesen festett anyagainkon is megfigyelhessük az expozíció reciprok jelenségét: a fakulást. Mindezek kapcsán olyan szavakkal bővíthettük szótárunkat, mint az említettek, továbbá mint photogenic drawing, fotogram, fény-nyomat.

A legkorábbi tanulmányozható eset ezek sorában Henry Fox Talbot nevéhez fűződik, aki mintegy százötven évvel ezelőtt hozta létre az első fény-nyomatot – photogenic drawingot, ahogy nevezte. A fényérzékenyített papírra helyezett zabkalászok olyan illúzióval illetik szemünket, hogy szinte valóságosnak láthatjuk őket. Ekkortájt 1839-et írtak.(…)

Polgár Csaba jellemzőjeként említhetjük, hogy nem az érzékenyített fotoemulziót választja eszközéül, hanem egy direktebb lehetőséget, a köznapit, a feketére festett klottvásznat. (…) Fény-nyomatai a photogenic vagy a fotogram-nyomatokkal ellentétben, mindig pozitív, vizuális képletek. A fény itt nem éget, nem feketít, hanem kigyengít, fehérít. Ahol a fehérség ott az eredet. A sötétség mindig a közelit, az éppenit testesíti. (…) Nagy kedvvel művel még egy rokon technikát, az átnyomásét, a frottázst. Ezek zöme olaszországi utazások során készült. Klasszikus latin szövegek, antikvák, sírsztélék arcképei, ornamentikák tűnnek fel…”

(Attalai Gábor, Polgár Csaba fény-nyomatai és frottázsai, 1993)