Részletek a kiállításra megjelenő könyv-katalógusból:

„…A Ferenczy Noémi-hagyományt tisztelve elhagyók csapata, Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit, Attalai Gábor és kortársaik a hatvanas évek végétől tették élő, izgalmas műfajjá a textilművészetet. A lausanne-i és lodzi biennále, Abakanowicz, Buić, Lupas és a többi jelentős kortárs révén úgy érezhették, hogy Európában élnek és dolgoznak, miközben periferikus helyzetük miatt az itthoni hatalom rosszallását nem vívták ki. A hetvenes évek közepére frissen végzettek – Gecser Lujza, Bajkó Anikó, Droppa Judit, Kele Judit és mások – csatlakoztak hozzájuk, akik immár egészen szélsőséges megoldásokkal éltek a lágy anyagok lehetőségeinek kutatásában. A szerteágazó törekvések sorából hiányzott a textil lehetséges képiségének újragondolása: ezt a harmadik hullám néhány képviselője, elsősorban Gink Judit vállalta magára.

Ahogy a szakmai közélet helyett egyre inkább a műterem maradt otthonos számára, a művek is mindinkább bensőséges türelemmunkákká váltak, a nagyvonalú szerigráfia- és nyomottanyag-megoldások helyébe az aprólékos, nem műfajhoz-médiához kötődő eljárások kerültek, mint a drótszövevénnyel való bíbelődés. Persze a drótháló is textil a maga módján, de immár a textilesség Gink számára is emlék. Időnként önálló kiállítást rendezett a budapesti Fészek Galériában, a független és magának való művészattitűd kevés menedékének egyikében, ezzel is jelezve, hogy bizonyos értelemben konzervatív művésszé – az avantgárd hagyományainak őrzőjévé – vált…

…Ami egyre fontosabb lett Gink Juditnak, az műveinek személyessége és pontossága (A rose is a rose is a rose is a rose idézi Gertrud Steint, de parafrazeálhatná is: a Rrose is a rose). A rózsa lesz vezérmotívuma, ha nem is enciklopédikus teljességben tárgyalja, mint kortársa, Géczi János író. A rózsa elsősorban rózsa, telt virág és elhervadt szirom, tömör illat és nyíló formatár, vallomás a pillanatban és kaland a régi időkben – s a tövisszúrta fájdalom. De a rózsa egyúttal – mint Borgesnél – „az a rejtélyes tartalmú virág, amely a több jelentés okán az allegóriákban ködössé, elmosódó tartalmúvá válik, a metaforákban viszont összefogottabb, kifinomultabb tartalommal megmutatkozó, s amely ezáltal irányul a világ legmélyebb, még éppen megközelíthető értelme felé” hiszen aki róla beszélne, kimondhatóvá nem teheti.”

Bán András

„Legalább kétféle Gink Judit van – s ezek kombinációi –, az ironikus, száraz, kiszámított és szigorú, s ezzel szemben a lírai lágy, hogy úgy ne mondjuk, érzelmes…

…A pályafutás későbbi időszakában látszólag lágyabb, s talán artisztikusabb formák foglalkoztatták. Virágok, indák, kanyargó kacsok, kicsiny terítők kollázsa, rózsák tövissel, dróttal. A felszíni elsődleges hatások mögött fájdalom s szenvedés rejtőzik, a Millefleurs idilli hervadt növényformái mögött-alatt drótszál erek húzódnak, a Rosarium koszosszürke padlóján letépett rózsák és rózsalevelek hevernek, Az idill egyre sötétebb, a Rosenhain három képtábláján már vaspor, drót és talált tárgyként valami sötét textil keveredik, míg eljut Rózsa rózsa drótfüggönyeihez melyben ezernyi stilzált virág szövődik össze láncszerűen zizegő, többrétegű felületté.

Gink Judit pályafutásában az a lenyűgöző, hogy élete és művészete nem különül egymástól, képességei és művei mindig önmagát is jelentik. Ritkán forr össze ennyire művész és művészete eggyé és azonossá.”

Fitz Péter

TÁMOGATÓK:

Köszönetet mondunk a kiállítás és a katalógus létrejöttében nyújtott segítségért a következő intézményeknek és személyeknek:

Szombathelyi Képtár
Textil és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum
Fészek Galéria – Molnár Éva
MKISZ – Urbán Ágnes
Gerhes Gábor
Mester Nyomda – Gajda Éva
Rosta József