Lépték

A kiállítás kiindulópontja a lépték fogalma – olyan alkotások lesznek láthatók, melyeknél kiemelt szerepe van a méretnek vagy pont ellenkezőleg, a művész ugyanazon kompozíciót különböző változatokban is elkészítette. Milyen formai, koncepcionális illetve praktikus okai lehetnek annak, amikor a különböző léptékek és a szélsőséges méretek különösen hangsúlyossá válnak egy műnél? Hol húzódik a határ a formai kísérletezések, a gazdasági körülmények, így például a piacnak való megfelelés és a valamilyen témafelvetésre reagáló megoldások között? Az egészen minimalista vagy szinte anyagtalan munkáktól kezdve, a nézőt a megszokott pozíciójából kibillentő, olykor ironikus megoldásokon át a monumentális megformálásokig a kiállítás a lépték fogalmában rejlő számtalan művészi stratégiát és értelmezési lehetőséget bontja ki.

Ahogy a lépték kifejezés a lépés szóból ered, úgy saját testünk mint mértékegység válik a kiállítás kiindulópontjává és egyben tematikus alegységévé. Ezt követi az otthon, a privátszféra és a használati tárgyak mérethez való viszonya, majd tágabb környezetünk, különféle tájak és az univerzum ábrázolásaiban végződik a kiállítás. Külön egységet képeznek a témába illeszkedő absztrakt, nonfiguratív munkák. Ezen altémákon túl figyelmet kapnak azok a technikák is (például a sokszorosító eljárással készült nyomatok), amelyek esetében a technikából fakadó korlátok miatt ritka a szokásostól kisebb vagy nagyobb méretben készült műtárgy. A méret fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy a bemutatott alkotások egy része nagyítót, más része hatalmas teret igényel. A kiállítás arra is emlékeztet, hogy miért fontos műalkotásokat élőben látni, nem csupán a valós méretüket (is) meghazudtoló reprodukciókról megismerni.

iski Kocsis Tibor

Tizenkettő, 2009, olaj, vászon, 220 × 142 cm

iski Kocsis Tibor

Tizenkettő, 2009, szén, grafit, ceruza, papír, 30 × 40 cm