A kortárs valóságot szemlélve gyakran idegenkedünk a fikciótól, az áltények, konspirációs elméletek térnyerése, kiemelt szerepük a nyilvános kommunikációban sokunkat távolságtartóvá tesz vele szemben. Az igazság megismerése, a valóság megtapasztalása újból felértékelődik, a tények pontos rekonstruálása mint egyfajta alternatív igazságszolgáltatási módszer számos művészeti praxisban meghatározó. Ezzel párhuzamosan, megannyi kortárs képzőművész éppen hogy megfordítja ezt a tendenciát, és a fikcióra mint lehetőségre tekint: a képzelet szülte történetekkel, szerkesztésmódokkal, tárgyakkal való munka cáfolatát adja annak, hogy a fikció szükségszerűen a kortársi valóság megkerülése volna. A kiállítás, ebből kiindulva, olyan műalkotásokat mutat be, amelyek a fikciót a valóság megismerésének eszközeként használják, amelyekben a kitaláció, a képzelet kötőanyagkénti használata, az emlékmozaikok másképp történő összeállítása, a tanúságtevő tárgyak és bizonyítékok újra- és megalkotása látható. Ezekben a munkákban a fikció nem csak a jövő elképzelésére vonatkozik, hanem a jelen és a múlt feltárására is. Olyan stratégiaként tűnik fel, amely kimozdít minket abból, hogy a múltat zárt rendszernek, a jelent pedig ennek szükségszerű következményeként értelmezzük: dinamikus változóként tekint rá, ahol a fikció használata a valóság újragondolásához vezet.

A családtörténetek hézagait kitöltő képzelet, a tudományos módszereket szabadon átíró kutatási módok, az uralkodó politikai gondolkodás és a történelem fősodrából kiszorított elképzelések és narratívák alkotják a kiállításon bemutatott művek hátterét. Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak jelennek meg e hátterek előtt, hogy fikcionalitásuk valós tapasztalattá alakuljon.

(A kiállítás címe Joseph Heller azonos című regényének inspirációjára született)

Aykan Safoğlu

still a Ziyaret (2019) című videóból, a művész jóvoltából