A kiállítás az asztal témakörében szerveződik. A meghívott 10 művész a közelmúltban készült “asztalos” munkáival, ezek átdolgozásaival, illetve új, erre a kiállításra készülő művekkel jelentkezik a Kiállítóház összes termében. Az alkotók installációkat, videoinstallációkat, objekteket hoznak létre a rendelkezésükre álló terekben. Ennek a hétköznapi tárgynak, illetve többrétegű jelentéseinek a felhasználásával fogalmaznak meg, széles spektrumú tartalmakat.

BAGLYAS ERIKA, képzőművész
2001-ben végzett vizuális nevelőtanárként a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. 2008-2011 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. 2004-ben Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat, 2008-ban Kállai Ernő műkritikusi ösztöndíjat kapott, ugyanebben az évben a Római Magyar Akadémia Ösztöndíjasa. Budapest Főváros Önkormányzatának ösztöndíjasa Lisszabonban. Munkáit meghatározza a köz- és a magánszféra összekötése, a személyesség hangsúlyozása. „A saját valóság az egyetlen valóság, mert a szubjektivitás az egyetlen igazság” – írta korábban egy kiállítást kísérő szövegében. Alkotásainak lényeges, fontos eleme a szöveg, az írás, melyet sokszor használ műveiben. 2001 óta konceptuális műveket, elsősorban fotó-, videó- és tárgyinstallációkat, valamint performanszokat hoz létre, amelyek kiállítóterekben, köztereken vagy alternatív helyszíneken valósultak meg. Munkáiban gyakran foglalkozik szociológiai, pszichológiai vagy filozófiai jelentésrétegekkel bíró témákkal. Képzőművészeti tevékenysége mellett rendszeresen publikál műelemzéseket, kritikákat művészeti szaklapokban. Művei szerepelnek köz- és magángyűjteményekben.

CSATÓ MÁTÉ, képzőművész
MOME-n végzett media design szakon, Szentendrén él. A Vajda Lajos Stúdió fiatal generácójához tartozik, számos a VLS-hez kötödő kiállítás, program, esemény szervezője, az OMKAMRA csoport egyik alapító tagja. Videómunkáira jellemző mind a narrativ, mind a performansz jellegű, dokumentatív mozgókép használata, számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, grafikáival, festményeivel, fotómunkáival és performanszaival. A 2008 óta működő szentendrei nyári művésztelep fő szervezője, építve ezzel a VLS hazai és nemzetközi kapcsolatait.

CSONTÓ LAJOS, képzőművész
1990-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakán. 1992-ben Derkovits, 2007-ben Munkácsy díjat kap. A Római Magyar Akadémia (2005) és a párizsi Internationale des Arts ösztöndíjasa (2007), ugyanekkor kapja meg az NKA kiemelt éves támogatását. A hagyományos grafikai és festészeti technikák mellett a 90-es évek közepétôl a fotó és videó használata, illetve ezek installatív bemutatása jellemzô munkáira.
A személyes lét banalitása, az emberi közös, az archetipikus tartalmak felmutatása érdekli és ezeknek a tartalmaknak a pszichológiai, filozófiai jelentéseivel foglalkozó munkákat hoz létre. Megoldásaiban szívesen használlja a szöveg-kép páros adta lehetőségeket, a lebegtetett, mögöttes tartalmak bemutatására. Az Eszterházy Károly Főiskola docense, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa.

FELUGOSSY LÁSZLÓ, képzőművész, performer
Kezdetben fényképészetet tanult. A képzőművészet mellett filmmel, irodalommal és zenével is foglalkozik. Alapítója a szentendrei » Vajda Lajos Stúdiónak, 1980-1986-ig az A.E. Bizottság zenekar tagja. Létrehozza az Inkaszámtan alkalmi társulatot (1983), barátaival megalakítja az Új Modern Akrobatika music-performance (1985-1992) és a Batu Kármen zenekart. 1990: Munkácsy-díj; 1991: Neufeld Anna Alapítvány, Hincz Gyula-emlékdíj, Vác; 1999: Téli Tárlat, Miskolci Galéria, MAOE-dij; 2009: 2009-ben Herczeg Klára-díjban (senior) részesült Stílusában a pop art direkt tárgykultusza gyakran keveredik a grafittik szókimondó szexuális jelképrendszerével is. A magyar művészetben egyedülálló őszinteséggel tálalja fel – mindenféle illúziótól és szemérmességtől mentesen – a legnyilvánvalóbb dolgokat, amely a ma legvalóságosabban létező kelet-európai, fejlődésben visszamaradt társadalmak jellemzője. ~ a jellegzetesen földközeli paraszti és kispolgári világ, a kiürült folklór és a másodosztályú modernizmus keveredéséből egy sajátos, asszociációkban gazdag univerzumot épít fel (Háztáji szeánsz, Nemzetközi haldokló). Az egyedi műalkotás létrehozása helyett célja a tárgyak lappangó erejének megmutatása. Művészetében a tárgyi hordalékok asszociációi mítoszként és ellenmítoszként egyaránt értelmezhetők.

JÚLIUS GYULA, képzőművész
1977-1984: Magyar Képzőművészeti Főiskola, sokszorosított grafika szak. 1983: Herman Lipót-díj; 1987: Stúdió Nívódíj; 1988-1989: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület-díj; 1991: Stúdió nagydíja; 1994: Smohay-díj; 1994: Volt (Soros) pályázat díja; 1989-1991: Derkovits-ösztöndíj; Római Magyar Akadémia ösztöndíja, 1991; 2007: Munkácsy Mihály-díj. Grafikát, festményt, installációt, videómunkát egyaránt készít, tevékenysége intermediálisnak tekinthető. Korai grafikáinak, litográfiáinak formavilágában ötvözi a szocreál banális emblematikáját és a kvázi természettudományos kísérletek képi megfogalmazását. A klasszikus grafikai technikákat, azok anyaghasználatát átértelmezi, az ott használt matériák fizikai, kémiai tulajdonságai érdeklik. Egyik mesterének Öveges professzort tartja. Anyaghasználatában az arte poverára emlékeztet, gyűjtött és talált tárgyakból hozza létre installációit, elvont és fogalmi modellek bemutatására. Kísérleteinek alapja metaforikus jellegű, a technikai fejlődés XX. sz. végi, XXI. század eleji jelentőségére kérdez rá.
Rezgésekkel, hullámmozgásokkal operál műveiben, ahol tkp. természeti erők, fizikai-kémiai hatások állítják elő képeit, működtetik installációit

Pfisztner Gábor írja róla: „…A természettudományos felfogások közül a „szakértők tudományával” szemben alulmaradt a szórakozást és látványosságot ígérő kísérletezgetésre alapuló szemléltetés. Július Gyula azonban éppen ez utóbbit emeli vissza a „magas kultúra” közegébe parafrázisaiban. Ezzel a körülíró újraértelmezéssel egyben az alapul szolgáló eszközök jelentőségének újragondolására invitál, az általuk előállított jelenségek mögé kíván bepillantást engedni. Eljárásával lehetőséget kínál arra, hogy újragondoljuk a komplexitás magas fokát elért médiatechnológiákhoz fűződő viszonyunkat, a működésük alapjául szolgáló fizikai jelenségeket, a „szép látszat” létrehozásának mechanizmusát…
…Július Gyula érzékeinket alaposan igénybe vevő, csalfa látszataival tapasztalatainkon és ismereteinken alapuló gondolkodásunkat provokáló munkái szkeptikussá tesznek a szakértőkkel és tudományukkal, az abból megszülető technológiákkal szemben, és arra indítanak, hogy legalábbis függesszük fel a „látás akarását”

PACSIKA RUDOLF, képzőművész
Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola; Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged; Rijksakademie van Beeldende Kunsten, Amszterdam, posztgraduális képzés, mesterei: Hermann Pitz, Jan Vercruysse, Richard Deacon, Matt Mullican, John Hilliard, Denys Zacharopoulos. 1985: Fiatal Képzőművészek Stúdiója; 1992: Szentendrei Grafikai Stúdió; 1995: Soros-ösztöndíj, Hollandia; 1997: Eötvös József-ösztöndíj, Franciaország. 1999: NKA-ösztöndíj; 2000: Párizs, Cité Internationale des Arts. Szellemi szabadfoglalkozású. Szentendrén él. Bár az iskoláit Amszterdamban befejező művész rajzokat, videókat is készít, művei nagyobbrészt installációk, environment-ek, Duchamp szellemiségéhez közelálló zárt rendszerek. Művei gyakran a mindennapi élet tárgyai, olyan viszonyt teremtve közöttük, hogy azok túlmutatnak saját fizikai valóságukon. Az alkotások érzéki és konceptuális indíttatásból születnek.

SZABÓ ATTILA, képzőművész
Munkái a tudomány és művészet határterületeit fürkészi. A tudományos híradások számtalan érdekes információval kápráztatják el, melyekből véletlenszerűen kiragadott részleteket gyűjt. Ezekből aztán, szinte önmagát generálva áll össze egy fikciós elmélet, mely a tudományosság látszatát kelti, ám tudományos szempontból teljességgel értékelhetetlen. Ezen fölösleges ideák installatív jellegű, illetve fotó- vagy/és videó alapú vizuális megjelenítésével foglalkozik.
2009–2010 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Doktori Iskola, 2005–2008 Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, Képzőművészeti Mesteriskola, 2001–2002 Sorbonne-Inalco, Párizs, 1998–2004 Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar. 2010: Római Magyar Akadémia alkotói ösztöndíja
2009: XX. Miskolci Téli Tárlat, Oktatási és Kulturális Minisztérium díja, 2001: Erasmus ösztöndíj

TÓTH ESZTER, médiaművész
A Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán végzett 2008-ben, Szentendrén él. A Vajda Lajos Stúdió fiatal generácójához tartozik, számos a VLS-hez kötödő kiállítás, program, esemény résztvevője és társszervezője, az OMKAMRA csoport egyik alapító tagja. Festményeket, grafikákat, objekteket, videókat készít. Munkáiban érzékenyen reagál személyes környezetének tárgyaira és motivumaira, számos művében megfogalmazódik sajátos “női tekintete”.

VINCZE OTTÓ, képzőművész
1991: Barcsay-díj; 1992: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület díja; Magyar Hitel Bank Művészeti Alapítványának díja; 1993-1996: Derkovits-ösztöndíj; 1995: Magyar Narancs-díj; 1996: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium díja;1996: Fővárosi Önkormányzat ösztöndíja; Frankfurt am Main; 1996-1997: Künstlerdorf Schöppingen ösztöndíja;(D)1997: Schloss Plüschow [a Mecklenburgi Művészház] (D) ösztöndíja; 1998: a Soros Alapítvány ösztöndíja, párizsi tanulmányút; 1999: ösztöndíj, Schleswig-Holsteinische Künstlerhaus Eckernförde (D); DAAD-ösztöndíj, Künstlerhauser Worpswede (D) 2003: Kunststiftung Stuttgart ösztöndíja(D);2004-2005: Hungart-ösztöndíj; 2005: Munkácsy-díj. 2007: a Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 2009: Cité Internationale des Arts ösztöndíja, Párizs; 2010: Vasarely-ösztöndíj, Párizs

VINKLER ZSUZSI, képzőművész
1993-ban pszichológusként diplomázott az ELTE-n, ahol azt követően nyelvpszichológiai kutatásokat végzett. 1999 óta él Szentendrén, ahol képzőművészettel foglalkozik. Munkáit gyakran nyelvi vagy tárgyi újrafelhasználással, különböző anyagok szokatlan materiális és pszichológiai társításával készíti; konceptuális kiindulású installációkat, objekteket illetve public art műveket készít. Az érzékelés és az érzékiség, a mélylélektan és a matéria összefüggései foglalkoztatják; a nyelv és a nőiség témája számos munkájában hangsúlyosan jelentkezik. Ötletadója és egyik szervezője volt egy Szentendrén megvalósult műtárgybutiknak, illetve kezdeményezője egy public art pályázatnak.