BTM – Budapest Kiállítóterem
1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.
2012. október 4 – december 2.
Megnyitó:
2012. október 4., (csütörtök), 17:00
Megnyitotta:
P. SZABÓ ERNŐ, művészettörténész
A sajátos hangvételű, karakteres művészetét harminchárom éve, egymást inspirálva építő festőművész-textilművész házaspár első közös kiállítását mutatja be a Budapest Galéria.
Regős Anna 1985-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola szövött anyag tervező szakán. Az alkalmazott textiltervezés mellett egyedi, kísérleti kárpitokat is készít különböző anyagok felhasználásával, feszegetve a hagyományos textilművészet határait.
Mintakárpitjaimhoz hol hajtogatott, szegecselt lenvásznat, hol bronz és rézszövetet használok, applikált fémtárgyakkal. Műveim létrehozásakor elsődleges szempont a különböző – tradicionális vagy általam kitalált – minták új kontextusba való helyezése. Továbbra is érdekel a nagyítás problematikája, mely által újabb dimenziói, újabb gazdagságai bontakoznak ki a kicsiben szinte észrevehetetlen geometrikus rendszereknek. Sokszor a minták létrejöttének titkára akadhatunk a „re-kreálás” által. 2012-ben a Budapest Kiállítóteremben új munkáimat mutatom be, melyek az NKA segítéségével jöttek létre. – írja a művész.
Regős István 1980-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán.
Regős István legújabb az elmúlt években született műegyüttese szervesen kapcsolódik a festő 1980-as évek óta épülő munkásságához. Rendszeresen visszatérő képtémája a (világ) város: az épületek között megnyíló utak és terek, az utakon és tereken futó és álló autók, valamint a szabad léptékváltással megjelenített eredeti környezetéből kiemelt, a régmúlt vagy a közelmúlt üzenetét hordozó tárgy. Az ember eme ember nélküli közegei, időben pontosan meghatározhatatlanok: a múlt és a jelen (no és a rejtélyes jövő) a megragadott motívumokban, illetve a motívumok összjátéka révén finoman összemosódik, s így a történetiség fogalma és jelensége relativizálódik illetve megfoghatatlanná lesz…Nem is nagyon csodálkozunk önmagunkon, hogy bizonytalanságainkat és kételyeinket feledve végső soron roppant otthonosan érezzük magunkat, és magától értetődő természetességgel mozgunk ebben a rideg, idegen mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogató világban. (Wehner Tibor: A rendesnek tűnő kerékvágás)
A művész egyéni látásmódja, individuális világképe az egymással ellentétes tendenciák szintetizálásával jön létre. Művészetében a klasszikus és modern festészet jellemzőit, a konzervatív és (neo)avantgarde törekvéseit ötvözi. Gyakran alkalmazza a kollázs, fotó applikáció, assemblage technikáját oly módon, hogy a vászonra, vagy a más síkra felhordott „kép” az alkotásban csaknem mindig megőrződik. Elemzői Regős képei kapcsán pszeudo-naív személetről, historikus-eklektikus nosztalgiák felidézéséről beszélnek, amelyre jellemző a metafizikus festészet és a giccs alapanyagként való alkalmazása, a letisztult formavilág és a mágikus realista látásmód.