Komoróczky Tamás (1963) képzőművész önálló kiállítása alkalmával komplex műhálózatot sző, amely új, vagy Magyarországon még be nem mutatott alkotásait foglalja magában.

Komoróczky a Lajos utcai kétszintes, ikonikus architektúrájú galériaépületben egy nagyon lassan, tárgyak formájában kibomló mozgóképet épít fel, ami sajátos emléktérként is felfogható, hiszen legújabb ciklusához hűen, a művész a jelek és a szimbólumok formai mélylélektanába, tudatalattijába kalauzolja a nézőket. A kiállításon plasztikusan is megtapasztalható fiktív mélyfúrások, feltárások a látogatókat a múltba és a jövőbe is vezetik: a művészt ugyanis egyszerre foglalkoztatják az archaikus, ősi, premodern kultikus jelhagyások és az emberiség jövőjéhez kapcsolódó mitikus formai és technikai képzetek.

A könnyed, minden beidegződéstől szabadulni igyekvő új művek alapélményét az emeleti termekben a lehengerlő airbrush technikával felülírt virtuális kollázsok adják; a földszinti termekben pedig az érzékeny, tárgy-alapokra épülő installációk. A kiállításon természetesen Komoróczky videó-, és neon-művészetének ismerői is találhatnak majd kedvükre való munkákat.

Fenyvesi Áron