A kiállítás fókuszában a gyász fogalma áll: személyes viszonyunk hozzá, társadalmi és szociális dimenziói, valamint az elmúláshoz kapcsolódó szokások átalakulása. A késő kapitalista társadalomban a halál egyre kevésbé az élet részeként, sokkal inkább attól izolálva, elszakadva jelenik meg; a betegség és az öregedés állapotaihoz hasonlóan fokozatosan medikalizálódott és egyre személytelenebb folyamattá vált. Ahogy a különböző átmeneti életszakaszokhoz kapcsolódó rítusaink átalakultak és sokszor meg is szűntek, úgy az életünk utolsó időszaka is egyre inkább kórházakban, magányosan, támogató közeg és megtartó tér nélkül történik. Ebben a társadalmi berendezkedésében nemcsak a halál, hanem az ahhoz kapcsolódó gyászfolyamat is már-már tabunak számít: amikor gyászolunk, kevésbé vagyunk produktívak és ezáltal hasznos tagjai a társadalomnak. A kiállítás a gyász körüli tabusítást, a kívülről jövő elvárásrendszereket és magát a láthatatlanná tételt kérdőjelezi meg azáltal, hogy a gyász jelenségének átfogó megértésére, az azzal való folyamatos munkára és a segítő közösségekre, kapcsolódásokra helyezi a hangsúlyt.

A Szívem is sír belül – Gyászmunkák egyfelől olyan művészeti pozíciókat mutat be, amelyekben a gondoskodás folyamata nemcsak az élőkre, hanem az életből éppen távozókra is kiterjed. Az élőkről és holtakról való gondoskodást egy reciprokális viszonyként tételezik, amelyben az egyik nem létezik a másik nélkül. Azt az átmenetet kutatják, amely a létből a nemlétbe tart és azokat a szereplőket, akik ezen az úton támogatóként, segítőként megjelennek. Másfelől, a gyász különböző modalitásait vizsgálják a művek: a személyes veszteségektől kezdve, a megküzdési mechanizmusokon át a különböző közösségi, kollektív gyászfeldolgozási folyamatok által újragondolt és újrateremtett rítusokig. Bizonyos művek kiterjesztik a gyász fogalmát a népirtások és napjaink felfoghatatlan tragédiái felé is; olyan helyzetekre, ahol a gyászmunka nehézségekbe ütközik vagy akár lehetetlenné válik. Több alkotó reflektál a vallás megváltozott funkciójára, a spiritualizmus kortárs jelentőségére és a veszteségekhez kapcsolódó rítusok átalakulására, ezáltal a kiállítás felveti azt a kérdést is, hogy mi van a “másik oldalon” és hogyan tudunk kapcsolódni felmenőinkhez, elvesztett szeretteinkhez.

Közös a kiállításon szereplő művekben, hogy a gyász folyamatára nem egy véges folyamatként vagy lezárható időszakként tekintenek, hanem olyan jelenségként, amelynek kaotikusságával és transzformatív voltával meg kell tanulnunk együtt élni. Egy szeretett személy elvesztése, egy kapcsolat megszakadása, a háborús veszteségek, vagy a globális katasztrófákkal járó áldozatok, mind a gyász szerteágazó, fájdalmas szeletei, amelyekhez a tabuk és elvárások felülírása, az ezekről való beszéd és a támogató közösségek tudnak támogatást nyújtani.

A kiállítás címe Móró Zsófia Boldogok akik sírnak című művében elhangzó, Kálló Zsuzsannával készült interjúból származik.

Egyszerűen érthető leírás

A kiállítás címe: A szívem is sír belül – Gyászmunkák

Honnan származik a kiállítás címe?
Móró Zsófia készített egy interjút Káló Zsuzsannával.
Móró Zsófia az interjúból készített egy művet.
A mű címe: Sirató
A kiállítás címe a Sirató című műből származik.
A kiállítás a haldoklásról, a halálról és a gyászról szól.
• Hogyan viszonyulunk a haldokláshoz, a halálhoz és a gyászhoz?
• Mit gondolnak az emberek ma a haldoklásról, a halálról és a gyászról?
• Hogyan változtak meg a halálhoz és a gyászhoz kapcsolódó szokások?
Sok ember ma már nem az élet természetes részeként gondol a halálra.
A halál egyre inkább orvosi, egészségügyi kérdés.
Sok ember nem otthon, a szerettei körében,
hanem kórházban haldoklik és kórházban hal meg.
A kórházban az ember magányosan, támogató család, barátok nélkül hal meg.
A halálról és a gyászról az emberek nem beszélnek.
A halál és a gyász tabu.
Amikor gyászolunk, akkor nehezebb dolgozni.
Pedig a társadalom elvárja a gyászoló embertől, hogy dolgozzon.
Ezért amikor gyászolunk úgy érezhetjük,
hogy nem vagyunk igazán hasznos tagjai a társadalomnak.

Nem jó az, hogy a haldoklásról, a halálról és a gyászról nem lehet beszélni.
Nem jó az, hogy a haldoklás, a halál és a gyász ma láthatatlan.

A kiállítás célja, hogy megértsük
• miért fontos a haldoklásról, a halálról és a gyászról beszélni,
• a haldoklással, a halállal és a gyásszal folyamatosan kell foglalkozni,
• a haldoklás, a halál és a gyász minden ember életében jelen van,
• a halál és a gyász feldolgozásához segítő közösségre van szükség.
Gondoskodni nem csak az élő emberekről kell.
Gondoskodni kell azokról az emberekről is,
akik éppen haldokolnak, készülnek a halálra.
Nem létezik az élet a halál nélkül.
Nem létezik a halál az élet nélkül.

A kiállítás arról szól, hogy
• milyen út vezet az életből a halálba?
• kik támogatják és segítik a haldokló embert?
• mit jelent a gyászoló embernek a meghalt ember elvesztése?
• hogyan lehet feldolgozni a meghalt ember elvesztését?
Vannak olyan alkotások is, amelyek a népirtásról szólnak.
Népirtás az, amikor nagyon sok embert megölnek csak azért,
mert egy bizonyos néphez tartoznak.
Vannak olyan alkotások, amelyek napjaink tragédiáiról szólnak.
Vannak olyan helyzetek is, amikor az ember eltűnik,
és a gyászoló család nem tudja az eltűnt, meghalt rokonát eltemetni.

Néhány alkotás arról szól,
• hogy hiszünk-e még Istenben?
• hogy mi van a halál után?
• hogy tudunk-e valahogyan a meghalt rokonunkhoz, barátunkhoz
a halála után kapcsolódni?
A másik ember halálát nem könnyű feldolgozni.
A meghalt emberre életünk végéig folyamatosan gondolunk.
A halál egész életünket végig kíséri.
Meg kell tanulni együtt élni a halállal.

Az emberek gyászolnak,
• amikor meghal egy szeretett személy,
• amikor vége van egy fontos emberi kapcsolatnak,
• amikor háborúban halnak meg emberek,
• amikor természeti katasztrófákban halnak meg emberek.
Fontos, hogy tudjunk és merjünk beszélni a halálról.
Fontos, hogy támogassuk a haldokló embert
és támogassuk a gyászoló embert is.

Művészek, akik a kiállításon látható alkotásokat készítették:

• Anaïs Chabeur
• Dana Kavelina
• Ember Sári
• Emily Waszak
• Fátyol Viola
• Hilla Kurki
• Kádár Emese
• Koleszár Adél és Esteban de la Torre
• Korakrit Arunanondchai
• Móró Zsófia
• Noor Abed
• Ulbert Ádám

Az egyszerűen érthető szövegváltozatot készítette:
• dr. Horváth Péter László, főiskolai docens
Az egyszerűen érthető szövegváltozat érthetőségét ellenőrizték
az Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete
képzett érthetőségi ellenőrei:
• Cziráki Zsolt
• Nagy Mariann