Molnár László mestere Budapesten (a névrokon) Molnár Sándor. 1992: VI. Országos Kisgrafikai Biennále, Salgótarján, az Új Művészet díja. 1962-ben kapcsolódott be a Zuglói Kör munkájába. 1967-től rendszeresen tanulmányutakat tesz Európában (Párizs, London, Madrid, Bécs, Köln, Prága, Amszterdam, Róma, Velence, Firenze stb.). Budapesten él. Pályája kezdetben a francia lírai absztrakció jegyében indult. Festészete a 70-es évektől a figuratív és nonfiguratív felfogás összeegyeztethetősége felé fordult. Nem fogadja el e két formaképzés ellentétét; művein az “absztrakt” elemek tárgyias-asszociatív tendenciáját, ill. az alakok és tárgyak elvont szín- és formavonatkozásait hangsúlyozza. Művészetének kulcsa az áthatás jelensége: a csendéletek tájképként, a figurális kompozíciók tájként (és viszont) is értelmezhetők. Festményeinek ihletője Pilinszky lírája és Mednyánszky drámai expresszivitása; témája gyakran a szenvedéstörténet valamelyik epizódja.

EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK
1980 Geodéziai és Kartográfiai Vállalat Székháza
József Attila Művelődési Központ
1984 Gyöngyösi Galéria, Gyöngyös
Óbudai Pincegaléria, Budapest
1986 Óbuda Galéria, Budapest
1989 Vachot S. Városi Könyvtár Galéria, Gyöngyös
1992 Fészek Klub, Budapest
1993 Csepel Galéria, Budapest
1994 Vigadó Galéria, Budapest
1996 Galerie Bieberach
1997 Bürghaus “Kelter”, Winterbach
1998 Szinyei Szalon, Budapest
1999 Budapest Galéria
2003 Galéria 13, Soroksár-Budapest
2007 Gyöngyöspata, Művelődési Ház

VÁLOGATOTT CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK
1989 Magyar művészet a ’80-as években, Passauer Kunstverein, Szt. Anna-kápolna, Passau
Passau I-II., Óbudai Társaskör Galéria, Budapest
1992 VI. Salgótarjáni Rajzbiennálé, Salgótarján
1993 Zuglói Kör 1958-1968, No. 5 Galéria, Budapest

MŰVEK KÖZGYŰJTEMÉNYEKBEN
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

BIBLIOGRÁFIA
ANDRÁSI G.: Molnár László kiállítása az Óbudai Pincegalériában, Művészet, 1984/8.
ANDRÁSI G.: A Zuglói Kör 1958-1968, Ars Hungarica, 1991/1.
SINKOVITS P.: A festészet kiáltás az éjszakában, Új Művészet, 1992/3.
SINKÓ I.: “Archai”. Molnár László kiállítása a Vigadó Galériában, Új Művészet, 1995/5.
ANDRÁSI G.: Motívumrejtő absztrakció a Zuglói Körben, Ars Hungarica, 1998/1.
Forrás: www.artportal.hu

Molnár László hagyományőrző festő. Vásznain többnyire a tradicionális olajtechnikát alkalmazza. Egy-egy kép türelmes, olykor hónapokig is eltartó munkálkodás eredménye. Küzdelem a formákért; birkózás, melyben alapvetően dinamikus, expresszív karakterét, a spontán, ösztönösen feltörő kifejezőerőt igyekszik kordában tartani. Törekvése – a mesterség kontrollja – sokéves, évtizedes tapasztalaton, belátáson nyug¬szik. Molnár elégedetlen a vászonra-robbanó primer formák közvetlenségével, gáttalan személyességével. Nehéz feladatra vállalkozik: úgy akarja tudatosítani, átszellemíteni az ösztönösen meglelt formákat, hogy lehetőség szerint megőrizze azok frissességét és elevenségét is. Legnagyobb ellensége az idő, melyből villanásnyi is elegendő lehet egy sikeresnek, eredetinek ható festői gesztusra, ám máskor hosszú órák is kevés¬nek bizonyulhatnak egy-egy szín- vagy formaprobléma megnyugtató megoldására.

Molnár László hagyományromboló festő. Hagyományromboló abból a szempontból, hogy nem fogadja el a hazai művészet történetében oly szomorú emlékű, a művészeket esztétikai szekértáborokba terelő „absztrakt” (értsd: nem ábrázoló) – figurális (ábrázoló) megkülönböztetést. Molnár ugyanis volt „absztrakt” festő és volt figurális is; most pedig egyszerre mindkettő. Nonfiguratív periódusában az elvont formák tárgyias-asszociatív tendenciáját hangsúlyozta, figurális korszakában az „ábrázolt” motívumok autonóm, par excellence festői szín- és formavonatkozásait emelte ki. Molnár számára a festészet szférái átjárhatók; művészetének kulcsa az áthatás jelensége: az első pillantásra „absztrakt”-nak ható képen figurákra ismerünk, ám e figurák ugyanilyen joggal egy táj elemeiként is értelmezhetők.

Andrási Gábor, 1999