50 év francia plakátjai

Budapest Kiállítóterem

1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.

2007. január 17 – február 18.

A kiállítás kurátora:

Alain Well

Kiállító művészek:

Gruau | Malclès | Cieslewicz | Reiser | Mai 68 | Savignac | Topor | Siné | Wolinski | Alexinski | Ungerer | P. Bernard | Zask | Curchod | Batory | Appeloig | Bouvet | Villemot | Folon | Grapus | Ferrari | Klein | Quarez | M/M | Widmer | Paris-Clavel | A. François | Kiffer | Bazooka | Morvan | Excoffon | Le Quernec | Jacno | Dali Mathieu

Megnyitó:

2007. január 17., 17:00

Megnyitotta:

FITZ PÉTER, művészettörténész

A művészi plakát Franciaországban jelent meg először a XIX. század végén olyan tehetségek révén, Chéret-t követően, mint pl. Toulouse-Lautrec vagy Mucha. Őket követte Cappiello, majd az első világháború után Carlu, Cassandre, Colin és Loupot. 1945 után egy új generáció jelenik meg. Savignac és André François Cassandre tanítványai, míg Villemot, Paul Colin iskolájának óráit hallgatta.

Az uralkodó stílus – a vizuális bohózat – megalkotója Savignac volt a Monsavon kis tehenével. A háború utáni nyomorúságos időkben a franciáknak szükségük volt a nevetésre: a komikus, kis figurák, állatkák, amelyek a termékkel úgy játszanak, hogy közben annak legjobb tulajdonságait hangsúlyozzák a közönség igényeinek tökéletesen megfelelt. Az élénk színek, amelyeket Villemot-hoz hasonlóan a többi plakátművész is használt, tovább emelték a hirdetések vidámságát.

A 60-as évek végén a plakátművészetet egyszerre több hatás is éri : egyrészt a fotó, a reklámügynökségek és a marketing megjelenése, másrészt a svájci (pl. Jean Widmer) és a lengyel (Cieszlewicz) művészek stílusai által.

A 68-as májusi forradalom plakátjai mintaként szolgálnak majd az egész világon, felborítva az addigi stílusokat.

A fiatal grafikusok (Grapus csoport) plakáttervei, erősen politizálódnak és visszautasítják a reklámszakmát. A nemzeti és regionális kulturális intézmények látványos fejlődése és a fesztiválok mentőövként szolgálnak a plakátművészet megmentéséhez. Le Quernec, Quarez, Michel Bouvet, Batory és Catherine Zask már azt az új francia iskolát képviselik, amelyet az egész világ ismer, és amely tovább élteti a francia művészi plakát fogalmát.