„(…) És hogy miért festettem a következő képre egy hatalmas tortát ami mintha bumm, lezuhanna, és amit körbevesz valami meghatározhatatlan áthághatatlan homály vagy határ? Ránk esik a nagy torta. Nagy, súlyos, ragadós, csábító…. gusztusos. Szerettem volna festeni valami csillogóan, érzékien kívánatosat, egy sütemény teli gyümölcssel. Édes, és vonzó. De benne van egy burokban. Valami áthághatatlan burok veszi körül. Szóval valami miatt mégsem tudjuk megenni. Pedig már érezzük az ízét… Vajon nem történt-e meg mindannyiunkkal már hogy úgy érezte, mintha az orra előtt lenne a »sütemény« a tálcán, de ahogy nyúlna érte, valahogy sohasem éri el? Mintha a távolságot közte és a dolog között fixálták volna? Mintha csak odarakták volna megmutatni hogy van, de el nem érheted? Valami ami megfoghatatlan. Valami amit nem tudsz »elkapni.« Mire elvennéd mindig elhúzzák előled.(…)”