HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ H2 | 1OOARTBOOKS

Budapest Galéria

1036 Budapest, Lajos utca 158.

2008. február 28 – március 30.

Megnyitó:

2008. február 28.

Megnyitotta:

DR. MONOK ISTVÁN, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója

A Budapest Galériában rendezendő kiállítás része annak a retrospektív folyamatnak, ami a Magyar Fotográfiai Múzeumban kezdődött és folytatódott az Ernst és a Petőfi Irodalmi Múzeumban (fotó, képzőművészet, h2lemezek).
Az idei kiállítás címe: 100ARTBOOKS. Száz művészkönyv kerül bemutatásra, ami cd-n dokumentálva, 500 számozott példányban jelenik meg. A cd egyik oldala, mint műtárgy (szitázott szöveg), a másik oldala pedig az adat-dokumentumhordozó.

„Az első művészkönyvemet (a mail-art következményeként) egy Oldenburgból érkező meghívásra készítettem el 1986-ban. Tudtommal addig Magyarországon nem volt ilyen kiállítás. A rendezvényre egy kézi kötésű, több mint 1400 oldalas reprezentatív kiadvány jelent meg. A könyv egy példányát Kovalovszky Márta művészettörténésznek adtam, aki 1987-ben a Szent István Király Múzeumban megrendezte az I. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítást Magyarországon.
Oldenburgba egy szombat-vasárnapi ebédjegytömb maradványát küldtem »kézi bőrkötésben« (magyar résztvevők: Lakner László [D], Molnár Vera [F], Papp Tibor [Aus], Sugár János).

Amikor a könyvet (a könyv testét) művészkönyvvé transzformálom, a »tárgy« műtárggyá válását hozom létre. Mindig a könyv két térbeli helyzetét veszem alapul, a ZÁRT és a NYITOTT formát (egy-két esetben a kinyíló-bezáruló formát).”

MŰVÉSZKÖNYV KIÁLÍTÁSOK (VÁLOGATÁS)
1986 Művészkönyvek, Library of the University Oldenburg, Németország
1987 …Meglepetés… olvasóink részére, I. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás, István
Király Múzeum, Székesfehérvár
1990 A Nagy Fehérvári Árvíz (egyéni) Várostörténeti Múzeum, Székesfehérvár
A Nagy Fehérvári Árvíz (egyéni) Műcsarnok Dorottya utcai kiállítóterme, Budapest
1992 Medium: paper, Szépművészeti Múzeum, Budapest
1993 Könyvtárgyak, Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest
A Nagy Fehérvári Árvíz (egyéni) Szombathelyi Képtár, Szombathely
A Nagy Fehérvári Árvíz (egyéni) Kapos Art Galéria, Kaposvár
1994 Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Kongresszusi Központ, Budapest
Művészkönyvek, Magyar Kultúra Háza, Párizs, Franciaország
Könyvtárgyak, Magyar Kultúra Háza, Bukarest, Románia
Metamorfózis, Balassi Könyvesbolt, Budapest
1995 A Szent István Király Múzeum nemzetközi művészkönyv gyűjteményéből, Szent
István Király Múzeum, Székesfehérvár
Művészkönyvek, Zenetörténeti Múzeum, Budapest
Művészkönyvek, Magyar Kulturális Intézet, Párizs, Bukarest, Prága
Művészkönyvek, Csók István Galéria, Budapest
1996 Nemzetközi művészkönyv kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest
Hungarian artbooks, Print at Trammel Crow Center, Upper East Pavilion,
Dallas, USA
1999 Made in Hungary, Artists’ Books, Dowd Fine Arts Gallery, Cortland, USA
Made in Hungary, Artists’ Books, Visual Studies Workshop Galleries,
Rochester, USA
Művészkönyvek, Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár, Frankfurt, Németország
2000 Magyar művészkönyvek, Goethe Intézet, Budapest
Nemzetközi Művészkönyv Triennálé, Kortárs Művészeti Központ, Vilnius, Litvánia
3. Nemzetközi művészkönyv kiállítás, Városi Képtár – Deák Gyűjtemény,
Székesfehérvár
Artists’ Books, Barbican Concourse Gallery, London, Anglia
Lélegzet, Művészkönyv kiállítás, Megyei Művelődési Központ, Kecskemét
„Livres – Libres” Magyar művészkönyvek, Museé Lanchelevici, La Louviére,
Belgium
2001 Magyar művészkönyvek, Városi Könyvtár, Viborg, Dánia
A könyv műalkotás, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
2004 Zárt könyvek (egyéni), Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár

GYŰJTEMÉNYEK
Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Rippl-Rónay Múzeum, Kaposvár
University Library, Oldenburg, Németország
Városi Képtár, Székesfehérvár
Visual Studies Workshop, Rochester (NY, USA)

 

Két könyv

A tengerparton, egy homokdűnén hanyatt fekve a felhőket bámultam, úgy, mint gyerekkoromban a füves kertvégeken. A hullámok monoton ismétlődésének csendes zúgása nyugalmat árasztott. Az idő feloldódott és hangulattá változott. Napok, hetek, hónapok, évek teltek így el. Semmi nem változott, csak a felhők gomolyogtak untalanul.

Október tizenkettő, a metrónál, talán holnap, egy emelettel feljebb, … Alig hallhatóan szavakat véltem hallani. A hullámok morajlása egyre halkabbá vált, míg nem teljesen elnyomta a szavak zavaros zsongása. Bizonyossá vált, hogy nem képzelődők, két karomat előre nyújtva, egy hirtelen mozdulattal fel akartam ülni, de ez csak a második elrugaszkodásra sikerült. A tenger hullámzó betűkből, szavakból, mondatokból, idézetekből állt össze. A felhők el-eltűnve színes formákká alakultak át. Változatosan ismétlődő és végtelennek tűnő volt minden. A felhőformákból fehér lapok hullottak. Távol a szövegtengerparton, alig kivehetően valami közeledett. Amikor a kezemet a szemem fölé helyezve megpróbáltam a nap fényét kitakarni, hogy jobban lássak, az idő egy pillanatra megállt. De mint a filmeken a vágásnál, az a valami váratlanul jól beazonosítható közelségbe került. Ami közeledett, az két könyv volt jól kivehető részletekkel. Egy esterházy és egy művészkönyv lépegetett a hömpölygő betűtenger mellett. Testük a könyv, kezük-lábuk pedig ugyanolyan volt, mint Miki egéré.

Szeptember 11. még mindig sehol, ti tegyetek úgy, mintha azok lennétek, mi meg majd elhisszük, 1 × 1 az egy, 2 × 2 az kettő, fogj egy sétapálcát és légy vidám…

A két könyv szótlanul sétált, néha megálltak és a szövegtenger felé néztek. Amikor pár lépésnyire előttük egy erősebb sodrással a szavak lassan beszivárogtak a homokba, az esterházy-könyv megállt (a morajlás elcsendesült), majd megszólalt:

–Az én mondataimnak más a valósághoz való viszonya, majdnem, hogy fordított, mint ami normális. Nem leírom a valóság egy részét, és akkor ellenőrzöm magamat, hogy jól dolgoztam-e, hogy ezek a mondatok valóban leírják-e ezt a valóságot, hanem mondatokat eszkábálok, és a mondataim valóságát ellenőrzöm azon, hogy megnézem, van-e a világban olyan vész, amely megfelel ennek a leírásnak. Ez egy más viszony, amely lényegében azt állítja, hogy én csak a nyelvet tekintem valóságnak, és mindent nyelvnek tekintek. Vagy még inkább: az egyetlen dolog, amit komolyan veszek, az a nyelv.

Mielőtt még az esterházy-könyv befejezte volna a mondanivalóját, egy fehér lap változó irányú, hintázó mozgással egyre alacsonyabbra ereszkedett, és amikor már elérhető távolságban volt, a művészkönyv érte nyúlt. A papír ekkor egyik színből a másikba tűnt át, majd újra fehér lett. Ekkor a művészkönyv egy papírhajót hajtogatott, a szövegtengerre rakta és megszólalt:

–Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy számoló bűvész. 1 × 1 volt a neve. Mikor számolt, akkor láthatatlanná vált. Hol volt, hol nem volt. Tovább ballagtak. Alig felfedezhető mosoly volt az arcukon. Évek teltek el. A két könyv egyre távolodott. A nap lassan a horizonthoz ért, de mielőtt még végleg eltűnt volna, az idő egy pillanatra megállt, az esterházy- és a művészkönyv után nézett, majd újra ment tovább.

Évtizedek, évszázadok teltek el, de a nap nem jött fel többet. Sötétségbe merült minden és csak a szövegtenger zúgása hallatszott.

X