PASQUALETTI ELEONÓRA, BARBARA SALVUCCI | 1234km BUDAPEST-RÓMA

BTM – Budapest Kiállítóterem

1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.

2010. szeptember 23 – október 24.

Megnyitó:

2010. szeptember 23. (csütörtök), 17:00

Megnyitották:

STEFANIA PIGA VASELLI, művészettörténész
SULYOK MIKLÓS, művészettörténész

„Személyes emlékezet annyi van, ahányan vagyunk, mégis eggyé kovácsolja a kultúrákat és népeket közös emlékezetük. Ez a paradoxon élteti ezt a kiállítást is, ahol egy harmadik fajta emlékezet, a művészi emlékezet gyümölcseit láthatjuk. A személyes, a történelmi és a művészi emlékezés persze nem függetlenek egymástól, kölcsönösen alakítják egymást.

Barbara Salvucci és Pasqualetti Eleonóra szembesítik egymással emlékezésüket és művészetüket ezen a kiállításon, amely a Római Magyar Akadémián 2002-ben rendezett közös tárlatuk, az ott megkezdett különleges párbeszéd folytatása.
A magyar közönség számára ismerősnek tűnhetnek Salvucci plexi-munkái, mert a magyar képzőművészetben hosszú ideig jelen volt ez a technika: a 2009-ben elhunyt Paizs László festőművész 1969-től évtizedeken át alkotott ezzel a technikával (tárgyak a víztiszta plexitömbben) műveket. Művei kifinomultak, esztétikusak, és ahogyan maga is leírta, a múlt kimerevített pillanatait állítják elénk a víztiszta plexitömbben lebegő tárgyak által. A folyékony műgyantában a belemerített szövetdarabok és természetből származó tárgyak előbb lebegnek benne, majd megszilárdítják azt. S ezzel kész a mű. – írja a művész, és kövületnek nevezi tárgyait, amelyek az időtlenség varázsával hatnak a nézőre.
Pasqualetti korábbi konceptuális installációi, a XX. századi kerengő (2001), a Kerengő, a digitalizált kút, avagy a XXI. század (2002) is az egyén kiszolgáltatottságáról, erőszakról és reményről szólnak. »Vajon képesek vagyunk-e, sikerülhet-e feldolgozni egy lélek örökre szóló hiányát, vagy pedig mindörökre köztünk marad az értelmezhetetlen és lélek nélküli üresség?« – kérdezi a művész a műhöz írott szövegében. Az emlékezés az idő problémáját veti fel: mi az idő? Mi a jelen? Mi a múlt? Emlékezés és imagináció iker fogalmak, nem létezhetnek egymás nélkül. A művészi emlékezés még inkább az imagináció által valósul meg.”

Sulyok Miklós