Maria Temnitschka
Lost in time 3-13, 2013, olaj, vászon, 120 × 150 cm
Maria Temnitschka
Lost in time 3-13, 2013, olaj, vászon, 120 × 150 cm
Budapest Galéria
1036 Budapest, Lajos utca 158.
2017. március 8 – április 16.
Kiállító művészek:
Ausztria (Künstlerhaus Wien):
Josef DANNER
Uta HEINECKE
Hubert SIELECKI
Maria TEMNITSCHKA
Gerlinde THUMA
Magyarország (Block csoport):
NAGY Árpád / Pika
NAYG István
PALKÓ Tibor
SEBESTYÉN Zoltán
TASKOVICS Éva
Megnyitó: 2017. március 7., (kedd) 18:00
Köszöntő:
Mag. Regina Rusz
az Osztrák Kulturális Intézet igazgatója
Megnyitja:
Kozák Csaba
művészeti író
A Block Csoport és egy osztrák alkotócsoport 2015-ben közös projektet dolgozott ki, melynek eredményeként 2015 novemberében a bécsi Künstlerhausban nagyszabású kiállítást szerveztek. Ahogy azt a rendezvény címe – A látszat csal – is jelzi, a projekt központi gondolata a művészet látványteremtési gyakorlatának vizsgálata, ennek „átvilágítása”, és az így felmerülő kérdések értelmezése volt.
Olyan kérdések ezek, amelyek mentén Kazimir Malevics eljutott a festői ábrázolás teljes absztrakciójáig (Fehér négyzet fehér alapon, 1919), és ami a művészi ábrázolás végső állomását is jelentheti. Mire is gondolt Malevics, amikor a látványteremtés folyamatában a művészet „hazugságát” emlegette? A síkfelületen történő képi ábrázolás folyamatában a tér-illúzió megteremtését nevezte hazugságnak, amelynek dilemmáját úgy vélte feloldani, hogy a vászon négyzet alakú síkfelületére egy hasonló alakú síkidomot festett, kikerülve ezzel az illúzióteremtés csapdáját és megőrizve a művész etikai tisztaságát.
Block csoport (Nagy Árpád Pika, Nayg István, Sebestyén Zoltán, Taskovics Éva)
Künstlerhaus (Bécs) enteriőr, 2016, installáció, fém, festett műanyag, videó-ráma, videofilm, 130 × 180 × 70 cm
A görög filozófus, Platón elképzelései szerint a művészet kétszeresen is hazugnak mondható, hiszen a fizikai valóságot igyekszik tükrözni. Az anyagi világ viszont nem más, mint az ideák tökéletes világának tökéletlen tükörképe, és mint ilyen, szükségszerűen torz. E logika alapján a művészet tehát a tükörkép tükörképe, ezért nevezhető kétszeresen hazugnak, és Az állam című művében Platón ezért száműzi a művészeket a társadalom perifériájára.
Uta Heinecke
Szomorú vagyok (Gunter), 2016, olaj, vászon, 200 × 200 cm
A művészi gyakorlatban az alkotók elkerülhetetlenül szembetalálják magukat ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, és nyilván minden művész megpróbál a maga számára megnyugtató válaszokat találni ezekre. A most vázolt közös projekt is ennek jegyében született, amelynek eredményeit, a már említett csereprogram következő lépéseként Budapesten, a Lajos utcai Budapest Galériában visszük a nagyközönség elé.
Josef Danner
Kéken túl, 2014, vegyes technika, vászon, 127 × 90 cm